Begonia Elatior-Hybride
A tetszetős külsejű begónia — egy kis szerencsével — egész évben virágzik. Nyáron kiültethetjük virágládába. Egy kis tisztításon, öntözésen és trágyázáson kívül egyéb gondoskodást nem igényel.
A szobai nevelésre szánt begóniafajták széles választékából a begónia elatior-hibridek a legkedveltebbek. Az angol származású J. Veitch volt az, aki 1883-ban elsőként keresztezte a dél-amerikai gumós begóniákat a Kelet-Afrikából származó Begonia socotranával. Így jött létre az első elatior-hibrid, amelynek Veitch a `John Heal' nevet adta. A keresztezéseket később más botanikusok folytatták. Ennek köszönhető, hogy ma, bő száz év elmúltával az érdekes begóniafajták egész sorából választhatunk.
Aphrodite egész évben
Számos begónia viseli nők, illetve istennők nevét. Az 'Aphrodite' név hallatán sokunkban felidéződnek a csodaszép, dupla rózsaszín virágok. Az elatior-hibridek a keresztezéseknek köszönhetik a karácsonyi és a gumós begóniára emlékeztető tulajdonságaikat. Ezek a növények alacsonyak, lágy szárúak, dús virágaik változatos árnyalatokban pompáznak, a pirostól kezdve a rózsa- színen keresztül egészen a fehérig.
A begónia virágai csaknem egész évben nyílnak, és sokáig szépek
maradnak. Egyes fajták telt szirmú, mások egyszerű virágokat hoznak. Ez utóbbiak a karácsonyi begóniára hasonlítanak, ám virágaik nagyobbak. Szinte valamennyi hibrid alsó levelei pajzs alakúak, a felső levelek ezzel szemben kisebbek, és szív formájúak.
Mini változatban is
A begóniák között van egy törpe fajta is, amely fele akkora, mint a begónia elatior. Apró, kecses virágai csaknem mindig egyszerűek. A legkülönfélébb színárnyalatokban kapható mini begóniák az ablakpárkány elragadó díszei.
Válasszunk élénk zöld színű, virágos, bimbós növényt, melyen sérülés nem észlelhető.
Élettartam: Noha az elatior-hibrid több évig él, sokan egyszer virágzó növényként kezelik és eldobják, miután elvirágzott.
Idény: A telt szirmú fajtákat februártól októberig, mini begóniát egész évben, Schwabenland-hibrideket rendszerint decembertől márciusig vásárolhatunk.
Gondozás: A begónia gondozása egyszerű, ha elegendő friss levegőt biztosítunk számára.
TANÁCSOK DIÓHÉJBAN
Méret és növekedés:Zömök, dús felépítésű növény. Az idősebb példányok hajtáscsúcsait csípjük le, hogy ne nőjenek túl magasra. A növény mérete 15 cm (mini begónia) és 30-40 cm között változik.
Virág és illat:
A begónia virágai lehetnek egyszerűek vagy telt szirmúak. Illatuk nincs, színük széles skálán mozog. Az elatior-hibridek többnyire egész évben virágoznak.
Fény és hőmérséklet:
Az elatior-hibridek sok fényt igényelnek, de a közvetlen napsütést nem viselik el. 21 °C fölött a bimbók lehullhatnak. Télen a hőmérséklet ne emelkedjen 15-18 °C fölé. Rendszeres szellőztetéssel óvjuk a lisztharmattól.
Öntözés és trágyázás:
A föld legyen mindig nedves, de soha ne vizes. Lágy, szobahőmérsékletű vizet használjunk, mert a begónia nem tűri a meszet. A növekedés időszakában hetente egyszer trágyázzuk.
Föld és átültetés:
A nagyobb méretű fajtákat évente többször ültessük át, mert szűk cserépben könnyebben megbetegszik a növény. Megfelelő a műanyag cserép és a kevés tőzeggel elkevert általános virágföld.
Nyesés, visszavágás:
Az elvirágzott begóniát vágjuk vissza. Az újabb virágzás előtt több alkalommal csípjük le a hajtáscsúcsokat, hogy a növény jobban bokrosodjon.
Szaporítás:
A begóniát egyszerű szaporítani. Hajtásdugvánnyal szaporítsuk, a levéldugványok kevésbé felelnek meg a célnak.
Vágjunk dugványokat:
A legszebb begóniákat hajtásdugványokból nevelhetjük, de levéldugványokat is használhatunk erre a célra. Bár a dugványok egész évben gyökeresednek, a szaporításra mégis legjobb közvetlenül virágzás után sort keríteni.
Négy hónap a virágzásig:
A körülbelül 8 cm hosszú hajtásdugványokat közvetlenül a levél alatt vágjuk le, majd távolítsuk el a legalsó levélpárt. A dugványok akár vízben is meggyökeresednek,
de jobb, ha homok-tőzeg-föld keveréket használunk. Gondoskodjunk a szokásosnál valamivel magasabb hőmérsékletről. Napsütés ellen műanyag fóliával védhetjük a növényeket, a föld ne legyen túlságosan nedves, mert könnyen fennáll a rothadás veszélye. A meggyökeresedett növényeket ültessük 11-12 cm átmérőjű cserépbe. A bokrosodást elősegíthetjük, ha többször egymás után lecsípjük a hajtáscsúcsokat.
Vigyázzunk az átültetésnél:
A többi begóniafajtához hasonlóan az elatior-hibridek is törékeny növények. Húsos, nedvdús részeik legapróbb sérülése is rothadásos fertőzést idézhet elő - a leggyakrabban lisztharmatot. Bánjunk tehát óvatosan a begóniával, különösen átültetéskor. A cserép aljára tegyünk egy réteg nedves tőzeget vagy virágföld-tőzeg keveréket, és helyezzük rá a növényt. A földlabda köré lazán töltsünk virágföldet, úgy, hogy minden gyökeret befedjen, de ne nyomkodjuk le túl erősen. Ezután állítsuk a begóniát árnyékos helyre, és néhány napig ne öntözzük.
A barna levélfoltok perzselés nyomai. Ez akkor következik be, ha a nedves leveleket napsütés érte.
A sárga, lankadt levelek azt jelzik, hogy a növényt túl hűvös helyen, túl nedvesen tartjuk. Tegyük melegebb helyre.
Ha lágy, fehér részek láthatók a leveleken, lisztharmattal van dolgunk. Idejében távolítsuk el a beteg leveleket. Amennyiben újra megjelenik a lisztharmat, el kell dobnunk a növényt.
A takácsatkák a levelek fonákján jelennek meg, és apró pontoknak látszanak. Súlyos esetben meg kell válnunk a növénytől, enyhébb esetben különítsük el, és kezeljük megfelelő növényvédő szerrel.
A levéltetvek elsősorban a szabadban tartott begóniák levelének fonákján fordulnak elő. Permetezzük rovarirtó szerrel.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése