Amarillisz (Hippeastrum)

Amarillisz
 Hippeastrum

Az amarillisz magára vonja az ember figyel­mét. Először megjelen­nek a virágok, egy vagy néha két szár, mindegyik négy kürtalakú virággal. Ritka szerencsés esetben a száron öt halvány
rózsaszín vagy vörös virág is kifejlődik. Az amarillisz levelei csak később jelennek meg.
Egy név két jelentéssel:
A latin Hyppeastrum névnek két magyarázata
is van. Az elsőt a görög „hippeus" = lovag és „astron" = csillag szavakból vezetik le, innen ered a lovagcsillag elnevezés. Mások szerint a görög „hippos" = ló szóból ered, mert az összezáródott virágok alakja egy kissé lófejre emlékeztet. Ugyanehhez a családhoz tartozik az „igazi" Amaryllis bella­donna, a Belladonna liliom. Ősszel, amikor a levelek már elhervadtak, 6-12 virág jelenik meg a szárán.
Késői levelek:
A pompás virágokhoz képest a levelek igen szerények. Sötétzöldek, 40-60 cm hosszúak, és a virágzást követően jelennek meg. Nyáron, amikor a növény fel­készül a nyugalmi időszakra, lehullanak.
Új fajták Hollandiából: Mindenekelőtt a hollan­dok alakítottak ki keresz­tezéssel és nemesítéssel sok új fajtát. Ma az amarillisznövényt Dél-Afrikában termesztik nagy területeken és szá­razhagyma formájában szállítják Európába. Nálunk hagyma vagy bimbós növény kapható, ősztől tavaszig.
A fehér amarillisz illata erősebb mint a vörösé.
A fehér és a vörös színek között vannak átmenetek.
A vörös-fehér színűek különösen szépek.
Aki arra vágyik, hogy már karácsonykor virágzó amarillisze legyen, annak a hagymát már októberben cserépbe kell tennie. A növény egészen március-­áprilisig virágozhat.

 ÖTLETEK A VÁSÁRLÁSHOZ

Az amarilliszt többnyire közvetlenül virágzás előtt vásároljuk meg.
A jácintokhoz hasonlóan gyakran látunk már kihajtott hagymákat papírkalap alatt. Ha a növényen már bimbók láthatók, megkülön­böztethetjük a jót a kevésbé jótól.
Élettartam: Egy erős hagyma többször is virágzik, ha a nyugalmi időszakban megfelelően kezeljük.
Idény: A virágzás idején árusítják a tél kezdetétől egészen júniusig.
További nevek: Lovagcsillag.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés:
A virágzás idején az amarillisz nagy helyet igényel. A levelek ritkán lesznek 30-40 cm-nél hosszabbak, a szár azon­ban fél méter hosszú is lehet.
Virág és illat:
Az amarillisz virága igen nagy, 15 cm-re is megnő. A színe a fehértől a vörö­sig változhat. Illata kissé édes, a fehér fajtáknál a legerősebb.
Fény és hőmérséklet:
A növekedés során a növény sok napfényt, friss levegőt és magas páratartalmat igényel. A virágzás alatt a hő­mérséklet lehetőleg ne haladja meg a 18 °C-t, télen viszont ne essen 16 °C alá.
Öntözés és trágyázás:
Minél jobban nő a növény, annál több vizet igényel. Július végéig
hetente egyszer kell trágyázni. Szeptembertől decemberig szinte szára­zon áll.
Föld és átültetés:
Csak minden harmadik­negyedik évben kell átültetni, a nyugalmi időszakot követően. Vegyünk jó vízáteresztő virágföldet.
Nyesés, visszavágás:
Az elvirágzott kocsány és a levelek maguktól elszá­radnak. Az átültetéskor a száraz, vagy korhadt hagymahéjakat el kell távolítani.
Szaporítás:
A legegyszerűbb sarj­hagymával, bár két­ három évig tart, míg az új növény virágzik.
Környezet:
Az amarillisz akkor a leg­szebb, ha virága alacso­nyabb zöld növények közül emelkedik ki, például egy tálban.
Szép, erős növény

Az amarilliszt magunk is szaporít­hatjuk a legegysze­rűbben az un. sarjhagymák segítségével. Ezek kicsi hagymák, melyek az anyahagyma oldalán he­lyezkednek el. Óvatosan vá­lasszuk el az anyahagymától, és ültessük tápanyaggazdag földbe. Megjegyzés: virágot csak két-három év múlva várhatunk.
A liliomhoz hasonlóan lehetsé­ges a hagymahéj-dugványok­kal történő szaporítás, de akárcsak a magról történő szaporítás, ez is nehézkes. A magok egy éven keresztül igen magas hőmérsékletet és

magas nedvességtartalmú levegőt igényelnek. Ezek olyan követelmények, melyek tulajdonképpen csak meleg­házban teljesíthetők, egy lakószobában aligha.
Hagyjuk meg ezeket a mód­szereket a szakembereknek.

Virágok már karácsonyra:
Ha azt szeretnénk, hogy már decemberben virágzó amaril­lisz álljon az ablakpárkányon, magunknak kell a hagymát kihajtatnunk. Ez viszonylag egyszerűen megy, örömet okoz, viszont néhány hétig eltart. Kezdjünk hozzá ősszel: tegyük a hagymát egy napra egy langyos vízzel teli tálba, majd töltsünk meg egy cserepet tápanyagban gazdag, nedves földdel, és helyezzük bele a hagymát úgy, hogy egy harmada a föld fölött legyen.
Ezután jön a „kalap" kartonpapírból vagy papírból készítsünk egy csákót a növényre (mint a jácintnál) és tegyük azt 20-25 °C-os hely­re. Öntözzük takarékosan, de ne hagyjuk a földet kiszáradni.
Négy-hat hét után megjelen­nek az első zöld hajtások. Ezután már kiadósabban öntözhetjük. Ha a hajtások már kb. 10 cm-esek, vegyük le a kalapot, és tegyük a növényt világos, de még mindig meleg helyre.

Augusztusban kezdődik a nyugalmi időszak A virágzást követően csökkenthetjük az öntözést. Hamarosan megkezdődik a nyugalmi időszak. Ősztől január/februárig a cserepet hűvösebb helyre kell állítani, kb. 16-17 °C-os hőmérsék­letre. Trágyázni szinte már nem is kell, locsolni is csak igen keveset. Január végén megjelenik egy újabb kocsány.

NÖVÉNYDOKTOR

A foltos levelek és az elszáradt növényi részek gombásodásra utalnak. Vágjuk le az érintett részeket, és ke­zeljük a növény többi részét ellenszerrel. Különösen félelmetes a vörös üszök, mely gyakran az egész hagy­mát elkorhasztja. Az ilyen gombabetegségek szinte minden esetben a nem megfelelő kezelés miatt alakulnak ki.
A leveleken, bimbó­kon vagy a hagymán megjelenő kicsi fehér vattalabdácskák a gyap­jastetvek tevékenysé­gére utalnak. Szórjuk be őket ellenszerrel. Ha a hagymát is megtámad­ták, a hagymahéjak közé spirituszoldatot juttatha­tunk.
Megjelenhetnek a levél­tetvek, a vörös pókok, de általában csak akkor, ha valamilyen hiba történt. Állapítsuk meg ezért először mindig a probléma okát: jó helyen tartottuk-e, megfelelően kezeljük-e a növényt.