Brunfels-cserje (Brunfelsia pauciflora var. calycina)

Brunfels-cserje
Brunfelsia pauciflora var. calycina


A fényes, bőrnemű levelű Brunfels-cserje kékeslila virágai fokozatosan egyre sötétebbé válnak. Általában virágosan vásároljuk meg, és körül­tekintő gondozásra van szüksége, hogy másodszor is virágba boruljon.
Ez a növény 1530 óta ismert. A Brunfels-cserje a né­met orvos-teológus-bo­tanikus Otto Brunfels­ről kapta a nevét, aki 1530-ban vált ismertté egy kitűnő rajzokkal illusztrált fűszer- és gyógynövénykönyv szerzőjeként. A cserje ugyan nem gyógynö­vény, de szimbolikus jelentőségű: Brazíliában és a Nyugat-Indiai szige­teken a férfivá avatási . szertartásokon belőle font koszorút aggatnak a fiatal férfiak nyakába.
Különösen szépek a virágai.
A Brunfels-cserjét első­sorban széles, lapos, tányér alakú virágaiért kedvelik. A virágok színe a mélykéktől a csaknem tiszta fehérig változhat.
Nyáron egyszerűbb a gondozása.
A Brunfels-cserjét nem egyszerű kivirágoztatni, mert néhány hétig meghatározott hőmérsékle­ten kell tartanunk. Ezt követően azonban már valamivel egyszerűbb a dolgunk. Fontos azon­ban, hogy a számára megfelelő földkeverék­be ültessük, megfelelő­en öntözzük és pótoljuk a tápanyagokat, óvjuk a közvetlen napfénytől, a hidegtől és a huzattól. Mindössze ennyi a teen­dőnk.

ÖTLETEK A VÁSÁRLÁSHOZ

Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy a kiválasztott Brunfels-cserjén sok bim­bó legyen, és sötétzöld levelein ne legyenek sár­ga foltok.
Élettartam: Nagyon hosszú életű lehet és többször is virágozhat.
Idény: Többnyire virág­záskor, januártól áprilisig kínálják eladásra.
Gondozás: Kissé érzé­keny, rendszeres figyel­met igényel.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés:
A Brunfels-cserje hajla­mos a felnyurgulásra és a felkopaszodásra, de ha a virágzási időszak után minden évben erősen visszavágjuk, nem nő 30 centiméternél ma­gasabbra.
Virág és illat:
A 25-30 faj némelyikének finom illatúak a virágai, de szobanövényünknél ezt sajnos nélkülöznünk kell. Nagy, tányér alakú virágai hónapokig pompáznak.
Fény és hőmérséklet:
Mivel a növény Dél-Ame­rika esőerdeiből szárma­zik, magas páratartalmat és mintegy 20-22 °C-os hőmérsékletet igényel. Ősszel tegyük hűvösebb (10-15 °C) helyre, hogy a virágbimbók megfele­lően kifejlődhessenek. Szereti a világos helyet, de nem tűri a közvetlen napfényt. Félárnyékban is nevelhetjük, de ekkor csak egyszer virágzik.
Öntözés és trágyázás:
Mindig lágyított, mész­mentes vizet használjunk az öntözéshez. A növeke­dési időszakban és virág­záskor gyakrabban és bőségesen, a nyugalmi időszakban kevesebbet öntözzük. Tavasszal és nyáron hetente egyszer tegyünk az öntözővízbe tápoldatot. Párásítsuk gyakran a környezetét, ha túl alacsony a levegő páratartalma.
Föld és átültetés:
A virágzást követő két­három hetes nyugalmi időszak után ültessük át. Viszonylag kis cserepe­ket vagy lapos tálakat és tőzegkorpával kevert általános virágföldet hasz­náljunk.
Nyesés, visszavágás:
Átültetéskor erősen vágjuk vissza, mert egyébként fo­kozatosan felnyurgul és felkopaszodik.
Szaporítás:
A visszavágáskor lenyesett hajtáscsúcsokat dugvány­ként használhatjuk. A Brunfels-cserjét a legegy­szerűbben dugványozással szaporíthatjuk. Tavasszal az átültetéskor lenyesett hajtáscsúcsokból készítsünk 7-10 cm hosszú dugványokat. Mivel nehezen gyökeresednek, mártsuk őket szaküzletben kapható gyöke­resedést serkentő hormonké­szítménybe. Ezután ültessük el a dugványokat nagyon
nyirkos tőzeg és homok keve­rékébe. A cserépre vagy a sza­porítóládára borítsunk szellő­zőnylásokkal ellátott fóliát, és állítsuk meleg, legalább 20 °C hőmérsékletű helyre. Legyünk türelmesek, mert hat-nyolc hé­tig is eltarthat, amíg a dugvá­nyok meggyökeresednek. Ekkor ültessük kis őket egyen­ként cserepekbe, és ne hagy­juk a földjüket kiszáradni.
Környezet:
Mivel a Brunfels-cserje elég igényes, legjobb, ha nem ültetünk mellé más növényt. Átteleltetés után félárnyékos helyen is nevelhetjük a növényt.

A Brunfels-cserje egy éve

Januártól márciusig
A virágos növényt általában ezekben a hónapokban vásá­rolhatjuk meg. Ilyenkor mér­sékeltebben öntözzük, és főleg ha száraz a levegő, gyakran párásítsuk a környezetét. Ehhez lehetőleg mészmentes vizet használjunk. A vezetékes ivóvizet néhány percig forral­juk, így a benne lévő mész vízkő alakjában kiválik. Télen a lehető legvilágosabb helyre állítsuk.
Áprilistól májusig
A virágzási időszak után ül­tessük át a növényt. Az átül­tetéshez általános virágföldből és tőzegkorpából készített ke­veréket vagy készen kapható tőzeges termesztőközeget
használjunk, de előtte meg­érdemli a két-három hetes nyugalmi időszakot. Ne ültes­sük túl nagy cserépbe, vagyis túl sok földbe, mert kevesebb virágot hoz a következő tél fo­lyamán. A növény hajlamos a felnyurgulásra és a felkopa­szodásra, ezért átültetés után erősen vágjuk vissza. Hetente egyszer adjunk az öntözővíz­hez nitrogéndús tápoldatot.
Júniustól októberig
Nyáron az egyébként érzé­keny növényt nyugodtan ki­tehetjük a kertbe vagy az er­kélyre. Meleg, szélvédett zugot keressünk neki. Ha a lakásban hagyjuk, semmiképpen ne állítsuk déli fekvésű ablakba, mert levelei a közvetlen nap­fény miatt könnyen megper­zselődhetnek. Továbbra is rendszeresen öntözzük és trágyázzuk.
Novembertől decemberig
Állítsuk a növényt nyolc hét­re hűvös, 10-15 °C hőmér­sékletű helyre. Az alacsony hőmérséklet elősegíti az új bimbók fejlődését. Mérsékel­ten öntözzük, és egyáltalán ne trágyázzuk.

NÖVÉNYDOKTOR

Gyakran előfordul — elsősorban télen —, hogy a növény levelei elhal­ványodnak vagy meg­sárgulnak, sokszor csak a levélerek láthatók. Ennek oka többnyire a nem megfelelő tápanyag utánpótlásban vagy a rossz földkeverékben keresendő.
Ültessük a növényt sok tőzegkorpával kevert földbe, és adjunk az ön­tözővízhez vas-szulfátot (0,5 g/1), amit mezőgaz­dasági boltokban vásá­rolhatunk meg.
Nyáron gyakran meg­támadják a levéltetvek és a takácsatkák. Ennek sokszor az az oka, hogy alacsony páratartal­mú, meleg és közvetlen napfénynek kitett helyen neveljük a növényt. Változtassuk meg a he­lyét, és tusoljuk le mész­mentes vízzel. Erős fertő­zés esetén használjunk rovarirtó szert a kártevők ellen.